OurStyle a magyar stílus nyomában

miniinterjú-sorozat

3. rész: Je Suis Belle

Az OurStyle fiatal magyar tervezőket kérdezgetve ered a magyar stílus nyomába egy hétvégenként a blogon megjelenő miniinterjúsorozat formájában. Szeretnénk megtudni, hogy a divat fiatal magyar hírnökeinek mi a véleménye a magyar stílusról, és hogyan látják a magyarok divathoz fűződő viszonyát, illetve mik az aktuális terveik, vezérelveik.

Ezen a héten a Je Suis Belle tervezőit, Dévényi Dalmát és Kiss Tibit faggattuk, akiket le is fotóztunk Nektek. 

1. Szerintetek létezik olyan, hogy magyar stílus, és ha igen, milyen az, miben nyilvánul meg?

Dalma: Az én véleményem erről elég lesújtó. Én azt mondanám, hogy a magyar stílus leginkább abban nyilvánul meg, hogy egy pár évvel a külföld után kullog. Amikor Londonban bekerül valami a köztudatba, akkor az mondjuk két év múlva jut el arra a szintre, hogy a magyarok is fel merik venni, már nem olyan szokatlan nekik. Leginkább tehát bátortalan, így határoznám meg. Bár a fiatalok most már egyre bátrabbak, mióta például a H&M is megjelent, de szerintem az sem túl kreatív, elég egysíkú. 

Tibi: Nehéz kérdés, mert amilyen körökben mozgunk, ott nagyon sok olyan ember van, aki jólöltözött és stílusos, viszont ez nem az átlag. Akiket én még ezen a körön kívül ismerek, azok a fiatalabbak, ők viszont H&M copyklónok.  

És a jólöltözött körökben megfigyelhető valami közös vonás? 

Tibi: Szerintem a közös vonás az, hogy konzervatívak, de ez szerintem mindig is így volt Magyarországon. Soha nem arról volt híres a magyar divat, hogy nagyon progresszív és provokatív. Sőt a ’30-as, ’40-es években kifejezetten erről volt híres, ettől volt más, mint London, Párizs vagy Bécs. Az emberek nagyon jólöltözöttek voltak, de sokkal konzervatívabbak. Ez mostanra egy kicsit megváltozott... 

Dalma: De a konzervatív vonal megmaradt...  

2. Szerintetek milyen hatással vagytok a magyar stílus alakulására és nemzetközi megítélésére? 

Dalma: Szerintem a nagyátlagon egyáltalán nem mérhető a hatásunk. Ha lenne egy ilyen felmérés, akkor a változásmutató nem nagyon mozdulna meg. :) De azért abban a (sajnos) szűk rétegben, ahol mozgunk, és ahol odafigyelnek a magyar tervezőkre, ott van egy kis hatásunk. Azt szeretnénk, ha a magyar divat kicsit kreatívabb, kicsit könnyedebb, játékosabb, kicsit alternatívabb lenne, olyan, ami egy kicsit eltér azoktól a sémáktól, amiket most nagyon erősen diktálnak a Váci utcai óriások. 

3. Inspirál Titeket az, amit az utcán láttok?  

Tibi: Persze, szerintem mindenki talál valami inspirálót az utcán, az is, aki azt mondja, hogy nem. Persze, van hogy, mászkálunk, és nagyon megtetszik egy kabátrészlet, dee itthon azért elég ritkán fordul velem elő, főleg az idősebbek inspirálnak, akikben még benne van az a "régi idők stílusa". 

Dalma: Ma is például láttunk az autóból egy átlagos, piacra menő 60 év körüli nőn egy kabátot, ami nagyon tetszett, és nem divatból vette fel, hanem egyszerűen megmaradt neki régről.De ha egy modellalkatú lányon egy Mango vagy Zara kabát nagyon jól néz ki, az nem nagyon inspirál minket. Ami ott megjelenik, azt mi tudatosan próbáljuk elkerülni.  

Tibi: Nagyon szeretem megnézni azokat, akik nem jól öltözködnek. Például egy bölcsészt vagy egy nagyon visszafogottan öltözködő lányt, hogy hogyan rétegzik a ruhákat, milyen színkombinációkat használnak. Lehet, hogy alapvetően nem jó, ahogy fel vannak öltözve, de nagyon sok ötletet lehet tőlük szerezni. De inkább külföld. Ott nagyon sok minden történik. 

És külföldön hol szerettek inspirálódni? 

Dalma: London az, ahol többször is jártunk már együtt, ösztöndíjjal is, és szeretünk kimenni, amikor tehetjük. 

4. Milyen kritikai észrevételeitek vannak az utcai divattal kapcsolatban? 

Dalma: Mi nem vagyunk a H&M ellen, annak ellenére, hogy nehéz időket hozhat ránk. Azért sokat javult az utcakép azóta, hogy ott készen, szájbarágósan, fillérekért megkapják a fiatalok ezeket a „look”-okat, ettől ha kimész az utcára, jobban érzed magad attól, hogy összhatásában több a jólöltözött ember, homogénebb a kép. Ez szerintem egy jó hatás. 

Tibi: Igen, de ez körülbelül csak a körúton belül lévő részre igaz Magyarországon.  

Dalma: Annál a rétegnél, akik akarnak öltözködni és pénzük is van, jó lenne elérni, hogy az operabálon és ilyen eseményeken az alkalmi ruha fogalma átalakuljon. Kicsit eltolódjon abba az irányba, ami mondjuk külföldön jelent egy alkalmi ruhát. Az esküvői ruhák ugyanígy. Hogy ez a királylány-sziluett, bordó, piros taft, sanzsán taft vonal tűnjön már el. Ezt talán még el lehetne érni. Dehát ez sem az átlagemberre vonatkozik. 

5. Milyen gyakran van olyan, hogy egy ismeretlenen szembejön egy kreációtok? 

Dalma: Most már egyre gyakrabban. 

Tibi: Elő szokott fordulni, és az nagyon jó érzés. Főleg, ha úgy látod, ahogy te nem gondoltad volna, hogy szembejön. 

6. Milyen más márkákkal, kollekciókkal variáljátok/variálnátok az általatok tervezett darabokat? 

Tibi: Fiatal magyar tervezők közül szinte minddel: Nanushka, Use, Tuan simán.De én el tudom képzelni, hogy egy egyszerű H&M cuccal is vagy egy iszonyú drága Louis Vuitton darabbal is tök jól nézzen ki a mi ruhánk. Tulajdonképpen mi nem szeretnénk, hogy valaki tetőtől talpig Je Suis Belle-be öltözzön. Megtehetné, de nekünk nem ez számít.

Dalma: Magyarok közül szerintem bárkivel. Nekem például van Tuan táskám, meg Nanushkától, Use-tól is van pár cuccom, jórészt ebből öltözködöm. A H&M-be ritkán megyek be konkrétan vásárolni, de ha rajtam ragad egy-két ruha egy forgatáson, akkor nem tiltakozom ellene. De turkálós cuccokkal is teljesen jól összeférnek a ruháink. 

7. Mit gondoltok a magyarok divathoz fűződő viszonyáról (a hozzáállásról, vélekedésről, általános tájékozottságról)? 

Dalma: Szerintem legáltalánosabban a divatról tényleg mindenkinek az jut eszébe, hogy királylány-ruha és operabál.  

Tibi: Szerintem egy átlagos embernek három dolog juthat eszébe arról, hogy divat. (1) Ha nem magyar divat, akkor az jut eszükbe, hogy Galliano, Versace, Dior, Dolce&Gabbana. Cavalli. (2) Ha magyar divat, akkor a ’90-es évek miatt: Zoób Kati, S. Hegyi Lucia, Náray Tamás, estélyi ruhák, csipke, selyem. (3) Ha fiatal magyar divat: színes, összevissza anyagokból, rossz minőségű, összetákolt. Ez a nagyátlag. Rajtuk kívül elenyésző számban vannak olyanok, akiknek nem ez jut eszébe, de akkor is leginkább külföldieket említenek. 

8. A fenntartható fejlődés, sustainable design az utóbbi időben előtérbe került a divat világában is. Ti szem előtt tartjátok ezeket az irányelveket a tervezés során? Hogyan, milyen mértékben? A kivitelezés során is sikerül érvényre juttatni őket? 

Dalma: Sajnos erre még nem volt példa nálunk. Ezt még nem illesztettük be az egyébként is számos korlátunk közé. 

Tibi: Amit megpróbálunk szem előtt tartani az az, hogy magyar munkaerőt alkalmazzunk, hogy ne más országoknak adjuk azt a pénzt, amit magyaroknak is lehet. Nagyon szeretnénk magyar anyagosokkal dolgozni, de nincs magyar textilipar.  

9. Kellemes meglepetés, hogy az új kollekciótokban már férfiruhák is szerepelnek. Milyen férfitípusnak terveztétek ezeket a darabokat? Milyen a Je Suis Belle fiú? 

Tibi: Ez nagyon egyszerű: olyan ruhákat csináltunk, mint amilyen én vagyok. Amik tudom, hogy hiányoznak nekem és másoknak is, és szeretném felvenni. Szóval elsősorban önző célok vezéreltek. :) 

Dalma: Én csak egy fiúruhát terveztem, és azt igazából elsősorban a barátomnak terveztem. Nem nagyon szeretek fiúruhát tervezni, mert az eléggé szűk keretek közé szorítja az ember fantáziáját. De volt egy ing, ami bekerült a kollekcióba, amit neki terveztem, és ami még teljesen a hordhatóság keretein belül maradt, de azért mégsem olyan szokványos. 

10. Tibi, Neked is van egy blogod. Mi vitt rá, hogy blogot írj? Fontos számodra/számotokra  a közönség, a vásárlók, érdeklődők visszajelzése mondjuk kommentek formájában? 

Tibi: Szerettem volna írni egy naplószerű dolgot, arról, hogy mik történnek velünk, esetleg ha találok valami inspirációt, valamit, ami tetszik, akkor azt is felteszem. Szeretném, ha többen kommentelnének, de nem. A látogatók száma sem túl magas, bár volt egy időszak, amikor sűrűbben írtam, akkor felment egy kicsit. De azok között is tudom, hogy sok ismerős van... :)